Kálloy Molnár Péter honlapja - Kálloy Molnár Péter honlapja

Szerepcserék felsőfokon

Ha filmforgatásra gondolunk, valódi forgatag jelenik meg lelki szemeink előtt, színészekkel, statisztákkal, enervált vagy éppen szenvedélyes rendezővel, a műszaki stáb megannyi ideges tagjával, autogramra vadászó kibicekkel. A Kövek a zsebben is filmforgatáson játszódik, és láss csodát, az illúzió megteremtéséhez nem kell más, mint két színész és néhány tonettszék, no meg a játékba, ha nem is teljesen önként, de annál lelkesebben bekapcsolódó közönség.

A darab Írországban játszódik, ahol éppen egy amerikai filmet forgatnak, a statiszták pedig, így a két főszereplő, Charlie és Jack is a helyi lakosok közül kerülnek ki. De járhatnánk akár egy etyeki forgatáson is, hiszen a statiszták nagyon is ismerős élethelyzetek miatt ragaszkodnak foggal-körömmel a napi negyven dolláros alkalmi munkához. „Hazajöttem a tutiba: kapom a munkanélkülit és anyámnál lakom” – ahogy egyikük mondja. A darab kétharmadáig azonban csak néha villan fel a társadalmi háttér, a humoré a főszerep: nevetünk a tönkrement videotékás, amúgy persze filmterveket dédelgető Charlie kísérletein, ahogy a mindig magánál hordott forgatókönyvét szeretné elsütni, Mickey bácsin, a hadarógépen, a felvételvezetőbe rajongva szerelmes asszisztenslányon, és Jacken, aki halálra rémül, amikor Caroline Giovanni, a film abszolút sztárja némi érdeklődést tanúsít iránta.

Aztán a darab címe hirtelen értelmet nyer, és a játék váratlanul tragédiába torkollik: egy falubeli fiú öngyilkos lesz, kövekkel a zsebében belegyalogol a folyóba. (Óhatatlanul Nicole Kidmant, alias Virginia Woolfot juttatva a néző eszébe az Órák című filmből.) Ahogy a darab szereplői, úgy egy ideig a néző sem tud mit kezdeni a hirtelen váltással: kell bizonyos reakcióidő, amíg a színpadon zajló oknyomozás segítségével tisztázódik, hogy pontosan kivel, hogyan és miért történt, ami történt, és mi köze van mindehhez a többi szereplőnek. Azt már a nézőnek kell eldöntenie, hogy ez az előbb édes, aztán keserű, a végére pedig édeskeserűvé váló játék számára egynemű keverékké oldódik-e vagy sem. Talán ez a kétféleség okozza, hogy a nagyon is tempós kezdethez és folytatáshoz képest a játékidő utolsó húsz percében az előadás mintha egy kicsit lendületét vesztené, vagy túlfutna önmagán. Az addig feszülten figyelő néző ilyenkor nézi meg az óráját, vagy kezd el azon gondolkodni, hogy mikor is kell holnap kelnie. Pedig dramaturgiailag minden rendben van, szál nem marad elvarratlanul, Charlie és Jack közös filmet terveznek magáról a filmforgatásról, aztán, ahogy az elején jöttek, a forgatási nap végén elköszönnek tőlünk, nézőktől, úgy is, mint statisztatársaktól, és kisétálnak.

Akiktől azonban igazán emlékezetes lesz ez a színházi este, az Rudolf Péter és Kálloy Molnár Péter (előbbi rendezőként, utóbbi fordítóként is jegyzi a darabot). Tizenöt szerepet játszanak el ketten, mindenfajta külsődleges (jelmezes, sminkes) segítség nélkül, farmerben és erősen leharcolt pulóverben, úgy, hogy minden pillanatban pontosan tudható, hogy éppen kinek a bőrébe bújtak. Fordulnak egyet maguk körül, és amíg a 360 fokot megteszik, átlényegülnek, mondjuk Mickey bácsiból szerelmes fiatal lánnyá, vagy behemót testőrből nádszálvékony, rebbenő tekintetű filmsztárrá (akit azért nem lehet átverni egy sajátnak hazudott Seamus Heaney verssel). A szerepeik között vannak persze kisebb, akár egyetlen jelenetben felskiccelt karikatúrák, de vannak a szerepen belül felmutatott, egyre árnyalódó, adott esetben változó, igazi jellemrajzok is, mint például a főszereplők, vagy a már említett filmdíva esetében. A nagyközönség mindkettőjüket a rögtönzés mestereiként ismerheti a Beugró című tévés sorozatból, és erről az eszközről ebben az előadásban sem mondanak le. A színpadon ugyanis létrehoztak egy mini nézőteret, a nézők közül tucatnyian ott foglalnak helyet, és a színészek őket is bevonják az előadásba, megnyilatkozásaikat beépítik a játékba, de kontaktust keresnek és találnak a nagy nézőtéren ülőkkel is. Még a szabadtéri előadás alatt a színpad felett átrepülő varjakat is belefoglalják a szövegbe.

A Kövek a zsebben meggyőzően bizonyítja, hogy a színház szokásos kellékei közül sok minden elhagyható. Van, hogy nincs szükség bonyolult díszletekre, de még jelmezre sem. Nem árt egy jó darab, de az sem olyan nagy baj, ha nem tökéletes. Láttunk már olyat is, ahol rendező sem volt, a társulat közösen hozta létre az előadást. De színész nélküli színházat még nem láttam. És fordítva: hiányozzon bár egy előadásból sok minden más, ha Színészek játsszák, így, nagybetűvel, akkor minden rendben van.

Shakaspeare:Hamlet (Hamlet)
Bródy-Szörényi:István, a király (Koppány); USA-Kanada turné

GÖRCS2000 (A Görögök Összes Regéi és Cselekedetei); (Petya)
Balázs-Gáspár-Balázs:Isteni show (Lucifer)
Kalcheim:Nagyon fájl (Harry)
Marie Jones:Kövek a zsebben (Jake)
Shakespeare:Tévedések vígjátéka (Szir. Dromio)
A.L. Webber: Jézus Krisztus szupersztár (Pilátus)

Schwartz-Greene-Tebelak: Godspell (Bohóc)
Joyce:Tóbiás (címszerep)
Synge:A nyugat világbajnoka (Christy)
Witkiewicz:Az anya (Leon)
Sondheim:Nyakfelmetsző (Tobias)
Mozart:Varázsfuvola (Monostatos); USA angolul
Shakespeare:Romeo és Júlia (Benvolio)
Hasek:Svejk (Svejk)
Bernstein:West Side Story (Action)
Menkel:Rémségek kicsiny boltja (Fogorvos)
O'Brien:Rocky Horror Show (Frank'n'Further)
Presser-Horváth-Sztevanovity:A Padlás (Üteg,Témüller)
Long-Borgerson-Singer:Shakespeare Összes Rövidítve - S.Ö.R. (Petya)
A legújabb Villon (Villon)
Griffiths:Komédiások (Gethin Price)
Csehov:Ivanov (Dudkin)
Goldoni:A legyező (Morracchio)
Fame (José)
Tolsztoj:Háború és béke (Rosztov gróf)
Böszörményi-Mészöly:Kucó (monodráma)
Keyes:Virágot Algernonnak (Charlie)

Nyafka csaj gyökér pasija: Kálloy Molnár Péter a Kvártélyház színpadán

Zalaegerszeg - Ámulsz. Amiről azt hitted, csak veled fordulhat elő, arról egy nyár végi színházi esten kiderül, mindennapi eset, a világ bármely pontján ugyanúgy értik félre egymást a férfiak és a nők, mind a te otthonodban.

Persze a rácsodálkozásban van egy kis művi értetlenkedés. Hiszen aki képes jól megfigyelni saját magát és a kapcsolatait, annak kissé papírízű, jóllehet, nagyon szórakoztató kiskátévá válik Rob Becker Caveman című komédiája. A könnyen fogyasztható, a manapság oly népszerű, pszichologizáló okosságokat azonban irtó aranyos csomagolásban kapjuk. A mackós göngyöleget úgy hívják, Kálloy Molnár Péter. Ezúttal a zalaegerszegi Kvártélyház szervezői örvendeztettek meg a kivételesen tehetséges színész jelenlétével, tavaly decemberben a kanizsai közönség röhögte magát könnyesre a darabon.

Az alsógatyáival együtt került az utcára - Kálloy Molnár Péter az egerszegi Kvártélyház színpadán
Fotó: Ohr Tibor

A rommá röhögött rekeszizom kétórás tornája

A Caveman műfaja a Magyarországon ritka one man-show, kortárs amerikai komédia a javából.

Főhősünk, egy, a csaja mellől az utcára penderített negyvenes fickó, magyarázza a bizonyítványát: a magánemberként megélt, ám valamennyi férfitársára is kivetíthető konfliktusait. Minden rossznak a nemek közötti különbség az oka. Férfilogikája és fantáziája egyik őséhez vezet bennünket. A kőkorszakból szóló bölcsességek kiderítik, a nyafka , gyűjtögető nők és a gyökér , vadászó férfiak annak ellenére nem képesek egymás nélkül létezni, hogy még véletlenül sem beszélnek egy nyelvet.

Ha ugyanis egy férfi azt kérdi a haverjától, horgászunk , hajszálra ugyanarról a szeretetről szól, mint amikor két nő arról beszél, milyen tünci ez az új cucc, mennyire boldogok, hogy végre taliztak, mert olyan édi az ő imádnivaló barátnőjük. Ugyanez a különbség az otthoni létben sokkal markánsabb esettanulmányokat produkál. Én már rég megkérdeztem volna, merre kell menni, kárál a nő, miközben az útbaigazításkérést mélyen megvető és elutasító férfi önbecsülése romjain ülve, no meg harmadszor eltévedve tekeri a kormányt a körforgalomban. Szeretném, ha átkarolnál alvás közben , kéri a nő, ezután a férfi összes végtagja elzsibbadva várja a megváltó reggelt.

A ostoba sértődöttség és a bájos érzékenység női, a bunkó macsó és a romantikus lírai alkat férfi princípiumai között evezgetünk. De ezt ne úgy tessék elképzelni, mint egy könnyes lányregényt, inkább mint a rommá röhögött rekeszizom kétórás tornáját.

Így izgalmas, nem?

A 2005 óta Magyarországon is játszott darab sikerének kulcsa idehaza a főszereplő, aki az egerszegi színpadot is maradéktalanul belakta. A Broadway legtöbbet játszott egyszemélyes darabját közel 4 millió néző látta tavalyig. A titok továbbá abban rejlik, hogy Becker komoly antropológiai, pszichológiai, szociológiai előtanulmányokat folytatott, mielőtt papírra vetette vicces, ám mélyen szántó gondolatait. A majd háromévnyi csiszolgatás is bizonyára jót tett a bohózatnak.

A műsorfüzetek szerint a Caveman főhősének sorsában sok férfi magára ismerhet - és jó eséllyel kezdhet új életet, de a nők is megérthetik párjukat és saját magukat. Bár, akivel én láttam, a végén amondó volt, bár látjuk a tükröt, s benne magunkat, a tipikus hibákat holnap is elkövetjük.

Így izgalmas, nem?